11.
Nagyon sokat dolgozott, mert ugye ő orvos. Olyankor nagyon egyedül voltam otthon, és csak rá tudtam gondolni. Egy alkalommal fogtam magam, és meglátogattam a kórházban. Épp jókor mentem, mert a pihenőben volt. Nagyon meglepődtem, hogy mennyire népszerű. Persze nem csoda, hisz van kisugárzása az egyszer igaz. Nem örültem, hogy annyi szép lány és asszony veszi körül, de tudtam, hogy nem csalna meg. Azért jól esett, hogy mikor meglátott rögtön elém sietett, és megfogta a kezem, úgy mentünk be a szobába. Levette a kabátomat, és adott egy puszit. Aztán bemutatott a jelenlévőknek. Kezdtem rosszul érezni magam az irigy tekintetek miatt. Oda is súgtam neki, hogy jobb, ha hamarosan elmegyek, mert nem akarok zavarni. Még kicsit hallgattam, ahogy beszélget, aztán elköszöntem tőle. Azt mondta, várjak egy kicsit, kikísér. Le is kísért a portáig, ahol volt egy kis szertár. A falhoz szorítva ölelt, és kérdezte, hogy van-e kedvem egy kis őrültséghez. Hogyne lett volna. Szétnézett, és beléptünk a kis szűkös helyiségbe. Fura szag volt, de ne törődtünk vele. Megkérdezte, hogy akkor is van-e kedvem a dologhoz, ha csak kevés időnk van rá. Érte mindent. Letolta a nadrágját, én levettem az enyémet, és az egyik polcra könyököltem. Ő hátulról hatolt belém. Kicsit száraz voltam, de egy kis punci nyalogatással rögtön beolajozta a helyzetet. Oh az a puha nyelve. Olyan finom meleg volt. Másodszorra már könnyedén hatolt belém. Megfogta a fenekemet, így rögzített, és nagy hévvel szaporán mozgott. Huh. Nem sejtettem, hogy egy alvó oroszlán lakik benne. Nagyon hamar a csúcsra jutott. Mikor elélvezett mélyen belém döfött, csak úgy lüktetett a méhem a kiáramló spermától. Szóhoz sem tudtam jutni. Ő a hátamra támaszkodott, és még bennem volt férfiassága, mikor nagyon megköszönte, hogy kipróbálhatta velem ezt, és mondta, hogy ne haragudjak, hogy ennyire önző volt. Hogyan is haragudhattam volna. Mikor felöltöztünk, megölelt, és kérte, hogy ne haragudjak. Azt mondta nagyszerű feleség vagyok. Hát már ezért megérte. Kimentünk, adott egy búcsúcsókot, és sietve elment. A lépcső tetejéről még visszaintegetett. Mosolyogva néztem, ahogy eltűnik. Megtiszteltetés volt hogy a felesége lehettem. Otthon nem bírtam magammal. Nagyon kívánós maradtam, de tudtam, hogy kedvesem sokára ér haza, és akkor is fáradt lesz. Muszáj volt kielégülnöm valahogy. Lefeküdtem az ágyra, és simogattam a puncim. De nem volt jó. Vele akartam lenni. Nem egyedül. De csak győzött az izzó ülepem. Benyúltam a bugyimba, és bedugtam a két ujjamat. Nagyon fura volt. Elkezdtem ringatni a csípőmet, és hagytam, hogy a vágy nőjön bennem, egyre szaporáztam mozgást, és mikor éreztem, hogy a küszöbön áll a kielégülés nagyon erősen, nagyon mélyre hatoltam magamba, és ha akartam volna sem tudtam volna kihúzni ujjaimat, mert annyira görcsösen szorítottam befelé a kezem. Nagyon nagyot élveztem, és miután a kéjhullámok elhagyták a tetemet fáradtan, és ernyedten feküdtem az ágyon. El is bóbiskoltam. Aludtam vagy 20 percet. Mikor a férjem hazajött elmeséltem neki. Csak mosolygott, és azt mondta, egyszer mutassam meg neki, mert nagyon kíváncsi lenne erre a produkcióra.
12.
Sok érdekes, és őrült dolgot tettünk meg együtt. Egyik tóparti nyaralásunk alkalmával benevezett engem egy vizes pólós versenyre. Az volt a legviccesebb az egészben, hogy aerobic vizes pólós verseny volt. Nagyon tetszett neki, hogy hegyes mellbimbóval ugrálok. De hát ha ez kell a boldogságához miért is ne? Szereztem neki néhány vidám percet, és jól is szórakoztunk. Meg is kaptam a jutalmamat a hotelben, ahol laktunk. Bekapcsolta a hangulatvilágítást, és a halk zenét, és mélyen a szemembe nézve elszavalt egy szerelmes verset.
William Shakespeare: Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
Teljesen el voltam varázsolva. Szájon csókoltam, és hosszan öleltem, annyira jól estek ezek a szavak. Nem is sejtettem, hogy ennyi romantika fog következni egy őrült ilyen nap után. Nagyon szép meglepetés volt. A szobába hozták a vacsorát, gyertyát gyújtottak, és én csak döbbenten néztem, hogy hogyan kerültem bele ebbe a tündérmesébe. Kértem egy kis időt, és gyorsan lezuhanyoztam, szépen felöltöztem, és egy gyors sminket is raktam az arcomra. Alkalomhoz illően akartam kinézni. Még ha nem is tudtam, mit ünneplünk, vagy ünneplünk-e egyáltalán bármit is. Mikor kiléptem ép egy pincérrel beszélgetett, gondoltam én az ételről. Vacsora közben rákérdeztem, hogy mire véljem ezt az egészet. Azt mondta, itt az ideje, hogy az elmaradt nászutunkat pótoljuk. Megkérdeztem, hogy akkor most ez a mi nászutunk? Rám mosolygott, odahajolt hozzám, és megcsókolt. Aztán mélyen a szemembe nézve simogatni kezdte az arcomat. Olvasni akartam a tekintetébe, de nem tudtam, mert a végtelen szeretet és odaadás tükröződött bennük. Látta, hogy semmit nem értek. Kopogott valaki. Belépett a pincér egy DVD-vel. Férjem adott némi borravalót, és bezárta az ajtót. Kíváncsian vártam mi lesz ebből. Egy Svájcról szóló műsor volt. Vacsora közben végignéztük. Érdekes volt, szerettem az ilyen filmeket. A világ egyik legszebb és legváltozatosabb hegyvidéke, az biztos. Területe körülbelül akkora, mint az Alföldé, de háromnegyede hegyvidék. Gyönyörű helyek a Genfi-tó, az észak-olasz tavak svájci oldalra eső része és az Alpok. Svájc világ egyik leggazdagabb országa. Megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem egy hetet ilyen gyönyörű helyen eltölteni. Annyira aranyos volt, hogy így készült erre a meglepetésre. Mondtam neki, hogy nekem ez is egy szép kirándulás, és nem vágyok másra, csak hogy együtt legyünk. Azt mondta, hogy ha nekem tényleg nem hiányzik, akkor jövő ilyenkor Svájcba megyünk pihenni, úgy, mint most ide. Nagyon örültem. Mondtam neki, hogy minden nyaralás vele az egy nászút nekem. Kis csönd után felkért táncolni. A halk zene még mindig szólt. Lágyan ringatóztunk a füllett nyári estében. Hosszú percek teltek el így lehet, hogy órák. Aztán elhallgatott a zene, és jött egy szenvedélyes, leírhatatlan csók. Pillanatokon belül meztelenül feküdtünk a padlón, hevesen szeretkezni kezdtünk. Annyira akartam, hogy vadul markoltam a fenekét, és szorítottam magam felé, hogy becsússzon, de mikor ez nem sikerült, a hátára fordítottam, és szenvedélyesen meglovagoltam. Csodálatos volt. Mikor elélvezett a derekamba kapaszkodott, és felsőteste kicsit megemelkedett. Még mozogtam, mikor felült, és belemarkolt a hajamba, hallottam, ahogy zihál, és nem is kellett több, én is elélveztem. Néhány perc múlva mind a ketten el is aludtunk.
13.
Rohamosan közeledett a karácsony. Nagyon vártam. Szerettem a készülődést, bevásárlást, sütést, főzést, a fa felállítását. Először arra gondoltam, hogy meztelenül főzök, vagy díszítem a fát, de mivel nem volt otthon a férjem, így elálltam ettől az ötlettől. Viszont vettem magamnak néhány fehérneműt, és egy vöröset vettem föl szenteste, úgy vártam kedvesemet a színes égők fényénél. Annyira későn jött, hogy el is aludtam. A csókja ébresztett fel. Az oldalamon feküdtem, ő hozzám simult, és betakart. Hajnalban, félálomban szeretkeztünk egyet. Gyönyörű volt. A hideg lakásban csak az ágy izzott. Nem is volt kedvünk kibújni a takaró alól. A reggeli szürke fények, és a szállingózó hópelyhek csak fokozták az izgalmat. Nedves volt a puncim. Az éjszaka, és a meghittség jó hatással volt rám. Az ő hímvesszeje szorosan a fenekemhez simult. Úgy, ahogy oldalt fekve voltunk, belém mártotta a férfiasságát. Boldogan morogtam, és lassan mozgattam a testem. Ő egyre hevesebb lett, dörzsölgetett, csipkedte a mellbimbómat, és szorította a csiklómat. Erősen megharapta a nyakamat, amire én felszisszentem. Aztán kihúzta a kemény dorongját belőlem, majd mikor a hátamra feküdtem újra megajándékozott férfiasságával. Alaposan ellátta a dolgomat. Annyira tüzelt a vaginám, hogy szinte elvesztettem az eszem. Csak magamra tudtam figyelni, hevesen mozgattam a csípőm, míg el nem élveztem. Észre sem vettem, hogy ő már előttem kielégült. Nincs is annál szebb, ha félálomban elégítik ki az embert. Utána kora délelőttig aludtunk még.
14.
Két ünnep között volt a céges buli nálunk, aminek senki nem örült, mert ketté szabdalta az ünnepeket, de legalább így ráért velem jönni. Sosem szoktunk inni, de akkor koccintottunk a többiekkel, és kicsit a fejünkbe is szállt a pia. De legalább nagyon vidámak voltunk. Felmentünk a harmadikra, ahol nem volt senki, és egymásnak estünk. A falhoz nyomott, és már bennem is volt. A lábammal körülöleltem, és vele mozogtam. Nagyon erős volt, de a végére azért kimerült, és csurgott róla az izzadtság. Egyikünk sem tudott elélvezni, mert annyira fárasztó volt ez a póz. Lerogyott a fal mellé, és én letérdeltem a lábai közé, és elkezdtem nyalogatni, szopogatni, és simogatni. Úgy masszíroztam, ahogy tudtam, hogy szereti. Olyan szép volt az arca, amikor élvezett. Szemeit, és fogait összeszorította, és a beteljesülés pillanatában hangosan felnyögött. Annyira erotikus volt. Nem tudtam, mire figyeljek, az arcára, vagy a magasra spriccelő spermára. Mind a kettő szemet gyönyörködtető volt. Ahogy elélvezett az ölébe ültem, nem törődtem semmivel. Fejemet a vállának döntöttem, a hátam hozzá simult. Megfogtam a kezét, és a puncimra tettem. Egyből tudta, mire vágyok, és a jóvoltából én is hamar lecsillapodtam. Elég sokáig tartott, míg rendbe szedtük magunkat, de nem igazán hiányoztunk senkinek. Egy órával később már hazafelé sétáltunk a lucskos úton, amin a hólé állt, és a lámpák sárga fénye simogatta merengő arcunkat.
Már sok év óta a felesége voltam, mikor egyszer a közös lakásunk ajtajába állt az ex. Ekkor döbbentem rá, hogy még szeretem, és gyűlölöm is. Szeretem, mert a szerelem hülye és vak, kiszámíthatatlan, csalfa, fájdalmas. De esztelenség egy emléket szeretni. Azt, hogy miért gyűlölöm, nem kell magyarázni. Nem tudtam, mit mondjak. Csak ott álltam. Ő sem mondott semmit. Úgy éreztem, nincs miről beszélnünk. Ő mondta ki a végszót, én meg beletörődtem. Ahogy ezen gondolkoztam, olyan mérges lettem, hogy be akartam csapni az orra előtt az ajtót. Csak azért nem tettem meg, mert jött a férjem, hogy mi ez a nagy csend, és ki érkezett hozzám. Úgy voltam vele, ha valamit akar az ex, azt megbeszéli a férjemmel, úgyhogy én egyszerűen se szó, se beszéd ott hagytam őket, és bementem a szobába. Nagyon felkavart, hogy ennyi év után minek kell találkoznom vele. Felszínre törtek bennem a régi emlékek, és felszakadtak a már begyógyult sebek is. Csak néhány szót hallottam a beszélgetésből, és aztán csukódott az ajtó. Hamarosan a férjem jelent meg az ajtóban, megállt, aztán mikor meglátta borús arcomat, hozzám lépett, és magához ölelt. Megkérdeztem, hogy elment-e. A férjem azt mondta, nem, és a konyhába van, valamit mondani akar nekem, beszélnem kellene vele. Nagyon mérges lettem, hogy beengedte a házba. Pontosan tudta, hányadán állok ezzel az üggyel. Mondtam, hogy nem. Küldje el. A férjem azt mondta, csak jó lenne, ha meghallgatnám. Ott lesz velem, ne aggódjak. Átmentünk a konyhába, messze tőle az ajtónál álltam meg, férjem mögöttem, keze a vállamon volt. Köszöntem. Ő is. Aztán kis csönd következett. A hallgatást persze a férjem törte meg. Kérte, hogy beszéljen. Szörnyű volt az egész. Azt mondta, nincs hol laknia, segítségre lenne szüksége. Nem hatott meg. Mondtam, hogy költözzön a barátnőjéhez. Állítása szerint nincs, és nincs hova mennie, azért keresett meg, mert rám mindig számíthatott. Mondtam, hogy ennek akkor lett vége, mikor ott hagyott egyedül a padon. Mikor elment, férjem mondta, hogy túl kellene lennem már rajta, és meg kellene bocsátanom neki. Ezért írtam le ezt. Már nem haragszok. Férjem segít neki. És így visszakaptam a szívem, hogy teljesen a férjemnek adhassam. Meg persze Istennek, aki a kezében tart minket.
A történet lényege szerintem, ez lehet:
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Példabeszédek 4: 23
